Nagisa Oshima: Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!/ Merry
Christmas Mr. Lawrence
(1983)
Főszereplők: David Bowie, Ryûichi Sakamoto, Tom Conti, Takeshi Kitano, Jack Thompson
Magyar dvd-borító
1942-ben járunk, egy japán világháborús fogolytáborban, ahol
a rendet egy Yonoi nevű tiszt tartja fenn. A több száz szövetséges hadifogoly
közé új ember érkezik, Jack Celliers, aki személyiségével óriási hatást
gyakorol Yonoi-ra. A japán meg akarja tenni Celliers-t a foglyok vezetőjének,
de az folyamatosan ellenáll, és áthágja a tábor szabályait. Mindketten tudják,
hogy nemsokára elérkezik az ideje egy végső konfrontációnak…
A japán rendezőzseni, Nagisa Oshima olyan botrányfilmekkel
vonult be a történelembe, mint „Az érzékek birodalma (1976)”, a „Max mon amour”
(1986), vagy „A szenvedélyek birodalma” (1978). Angol produkcióban készült filmje, a „Boldog Karácsonyt, Mr.
Lawrence!” a maga módján szintén egy rendkívül provokatív dráma, amely
egyértelműen nem követi a börtönben, illetve fogolytáborban játszódó filmek
receptjét. Ezt bizonyítja, hogy a közel kétórás játékidő alatt csupán egy rövid
szökési jelenet van, amely szintén nem éppen konvencionálisan ér véget. Az
atmoszféra egyedi. Valami megmagyarázhatatlan, hipnotikus valami rejtőzik a
jelenetekben, amitől azokról nem bírjuk levenni a szemünket. Ehhez hozzájárul a
gyönyörű, szürreális hangulatot teremtő zene, amely az érzelmi csúcspontok
alatt (mint például a már említett szökési jelenet végén) felhangosodik. A
dallamokért a Yonoi-t játszó Ryûichi Sakamotónak mondhatunk köszönetet, aki a
szerepre egyébként csak sokadik jelölt volt. Jack Celliersként David Bowie-t
láthatjuk, aki pályafutása, és a nyolcvanas évek egyik legemlékezetesebb
férfialakítását nyújtja (Oshima a Broadway-n, az „Elefántember” előadása alatt
szemelte ki magának).
De nemcsak Yonoi és Celliers játszik főszerepet a filmben. A
címszereplő, John Lawrence szintén kulcsfigura (és ő testesíti meg Laurens Van
der Post írót, kinek regénye, a "The Seed and The Sower" volt az
alap). Lawrence jelenti a racionalitást, a gondolkodást, a műveltséget ebben a
pokolban - folyékonyan beszél japánul, tisztában van vele, hogy Japán anno
megverte az oroszokat és ő az, akire időnként még a fogvatartóik is hallgatnak.
Lawrence szerepében Tom Contit láthatjuk, aki mindig az adott forgatási nap
előtt, hallás után sajátította el japán nyelvű dialógusait. Az általa alakított
tiszt kapcsolata Harával (Takeshi) az egyik, Yonoi és Celliers párosa pedig a
másik pillére a történetnek. Utóbbiak talán definiálhatatlanul viszonyulnak
egymáshoz. Valószínűleg szerelemnek is lehet hívni, különösen a japán részéről
(az addig nem tapasztalt érzelemhullám Celliers tárgyalásán borítja el Yonoi-t,
nem véletlen, ahogy a kamera a vádirat felolvasása közben lassan ráközelít).
Egyfajta spirituális - és szexuális - kötelék is keletkezik kettejük között, de
a háborús vetélkedés is jelen van (állj ki velem, ha legyőzöl, szabad vagy -
teszi például a szokatlan ajánlatot Yonoi Celliers szökési kísérlete közben). A
konvencionálisnak semmiképpen sem nevezhető kapcsolat aztán a film legfontosabb
és leghíresebb jelenetében csúcsosodik ki, amely egyben mindkettejük és még sok
száz jelenlévő további sorsát is meghatározza.
A „Boldog Karácsonyt, Mr. Lawrence!”-nek egyértelműen ott
van a helye a legjobb és legfontosabb háborús drámák sorában. Oshima remekműve
az önfeláldozás, a tisztelet, a szenvedés és a titkos bajtársiasság filmje is
egyben.
Jack Celliers
Lawrence megpróbálja leállítani a kegyetlenkedést
Kivégzés előtt?
Yonoi párbajra hívja foglyát
Egy döntő pillanat
Celliers sorsa megpecsételődni látszik
A háború vége, felcserélt szerepek: Hara és Lawrence
