2014. április 6., vasárnap

Cyril Collard: Vad éjszakák/Les nuits fauves (1992)

Cyril Collard: Vad éjszakák/Les nuits fauves (1992)

Főszereplők: Cyril Collard, Romane Bohringer, Carlos López, Corine Blue, Maria Schneider, Claude Winter, René-Marc Bini, Clémentine Célarié



Jean meg fog halni. A biszexuális operatőr reménytelenül keresi az igazi szerelmet, de csak rövid ideig tartó élvezetet talál a „vad éjszakákon”. Valaki megfertőzi a HIV-vírussal, így halálra ítéli. Ekkor toppan be az életébe Laura, akire egész életében várt – maga a nagy szerelem. Laura 18 évesnek hazudja magát egy szereplőválogatáson, holott csak 17 – azt mondja, így elviselhetőbb a világ. Nemsokára neki is szembesülnie kell egy hazugsággal, Jean ugyanis úgy kezd vele szenvedélyes viszonyt, hogy eltitkolja a betegségét. Csak jóval később beszél róla, de meglepetésére Laura nem hagyja ott, sőt a halálos betegség veszélyét is vállalja, amikor félreteszi az óvszert. Jean ugyan továbbra is váltogatja a (fiú) partnereit, ám életét teljesen felforgatja Laura szerelme. Laura ragaszkodása határtalan: egy bulin tettlegesen támad neki Jean-nak, amikor rajtakapja Samy-vel (aki nős, de szintén meleg); állásából kirúgatja magát, anyjával fennálló rossz viszonyát tovább rombolja, Jean-t pedig több tucat telefonhívással zaklatja. A legfontosabb azonban az, amikor ellentmondást nem tűrően teszi fel a jogos kérdést: ha ő mindent megad Jean-nak, az egész lényét a szerelmüknek rendeli alá, az miért nem viszonozza azt ugyanígy?

A válasz egyszerűnek tűnik: bár Jean a szerelmet keresi, és hiába tudja (sejti), hogy Laura személyében megtalálta, a vágy mindig erősebb. Ezért sodródik a pusztulás felé, ezért keresi a pillanatnyi élvezetet és a perverzitást a lepusztult sikátorokban éjszakánként; ezért romlott el szüleivel a kapcsolata olyannyira, hogy apjával csak ülnek az asztalnál, de egyikük sem szól a másikhoz.

A „Vad éjszakák” egy tragikus love story, és csak másodsorban Aids-dráma. Azt mutatja be, hogy számtalan akadály ellenére is milyen mértékben lehet ragaszkodni valakihez, még akkor is, ha ez a ragaszkodás halálos veszélyt is jelenthet. Laura azt sem bánná, ha elkapná a kórt, sőt azt is hazudja, hogy megfertőződött („ebben is osztozni szerettem volna Veled”). Jean-nak egy szavára leugrana az emeletről, végkimerülésig zaklatja a férfit, és annak üzenetrögzítőjét. Jean, annak ellenére, hogy nem viszonozza kellőképpen ezt az odaadást, csodálatra méltó alakja a filmnek. Csak az események vége felé veszti el egyszer az önuralmát, és borul ki a barátok előtt. Végig képes a józan gondolkodásra, éppen ezért jó, hogy nem látjuk őt ágyban, párnák közt meghalni.

A film elején halljuk, hogy a földből jövünk, és oda is jutunk. Tudjuk, hogy Jean sorsa ilyen fiatalon is ez, de a záróképek mást sugallnak: a Napot látjuk fel- és lemenni Jean szeme előtt a sivatagban. Míg korábban a vírus darabokra szakította, most sikerül a folytonosság, állandóság, az ÉLET részévé válnia.

Cyril Collard nem sokkal a forgatás befejezése után belehalt betegségébe, így már nem hallhatta a művét illető jogos elismerést. Filmje tökéletes képet fest egy állandóan vívódó, de betegsége ellenére is élni akaró férfiről, és egy olyan fiatalokból álló társadalomról, akik és ami felett semmiféle törvény nem uralkodik.

Jean és Laura szerelmének képei






Filmplakát

Cyril Collard (1957-1993)


2014. április 4., péntek

Teresa Villaverde: Két fivér, egy nővér/Três Irmãos (1994)

Teresa Villaverde: Két fivér, egy nővér/Três Irmãos (1994) 

Főszereplők: Maria de Medeiros, Marcello Urgeghe, Evgeniy Sidikhin, Fernando Reis Jr., Laura del Sol, Mireille Perrier, Olimpia Carlisi

Filmplakát

A „Két fivér, egy nővér” című film utolsó elhangzó szavai között szerepel többek között a szomorúság, és a halál. Pedig minden idilli családi képekkel indul: Maria egy lisszaboni házban él két fiútestvérével, Marióval és Joaóval, valamint anyjával és apjával. A testvérek apja egy kétségbeesett ember: nem elég, hogy megvakult, de azóta képtelen normális kapcsolatot teremteni családjának tagjaival. Feleségét és fiait gyűlöli, el is üldözi őket otthonról. Maria az egyetlen, akibe nem tud semmivel belekötni. És ez Maria titka: szinte emberfeletti erőfeszítéssel végzi el a napi teendők sokaságát. Dolgozik, tanul, kiszolgálja vak apját és állandóan meglátogatja testvéreit, akiket imád. Nemsokára megkezdődik a csapások sorozata. A legsúlyosabb anyja öngyilkossága. Maria azonban anyja mellett tulajdonképpen testvéreit is elvesztette, hiszen csak néhányszor tud velük találkozni.

Egyik ilyen alkalommal szórakozni mennek egy diszkóba, ahol Maria teljesen megilletődött, hiszen ez nem az ő világa. Mikor egy idegen leül mellé és kérdezősködni kezd, már sejteni lehet a dolgok végkimenetelét. Az udvarias, barátkozó férfi kihívja az utcára Mariát, aki tudja, hogy mi következik. Valószínűleg romantikusnak képzelte el az első alkalmat, de az ehelyett egy sikátorban, egy szakadt pamlagon történik meg. Mariának csak ennyi adatott meg – ő azonban nem panaszkodik, egyfajta kötelező törvényszerűségnek tartja a történteket. Teljes mértékben kivívja a néző csodálatát, hiszen más már régen összeroppanna a sorakozó problémák súlya alatt. Maria hétköznapi dolgokat csinál, mégis hőssé válik a külső szemlélő számára. Egyre inkább érezhető, hogy nem fogja bírni a nyakába szakadt megpróbáltatásokat. És így is történik: anyja öngyilkos lesz egy hotelben, és az odaérkező Maria csak ül, és nézi. Míg más ugyanilyen esetben kimutatná a fájdalmát, Maria fásultan nézi anyja holttestét. Munkahelyén zaklatják: a bolttulajdonos fia megpróbálja megerőszakolni, de ő védekezik, és megszúrja a támadót – mint kiderül, halálosan. Kétségbeesetten tünteti el a nyomokat, és tagad a rendőrség előtt.

Mindeközben testvérei többnyire dologtalanul járják az utcákat. Bepillantást nyerünk Teresának, Joao és Mario barátnőjének életébe is; Teresa boldogtalannak érzi magát. Elképesztő a kontraszt Teresa és Maria élete között, hiszen míg Teresának csak annyi gondja van, hogy nincs kedve állandóan drága mulatóhelyeken énekelni, Maria a szakadék szélére sodródik. Munkahelyéről „késés” miatt kirúgják, szeretett tanárnője magánügyei miatt már nem figyel rá oda, a rendőrség pedig többször is kihallgatja.

Maria de Medeiros emberfeletti alakítást nyújt a filmben, amely arról szól, hogy hogyan próbál meg valaki élni sorozatos csapások ellenére is. A néző valószínűleg beleszeret a karakterébe. Árad belőle a szeretet és az ártatlanság, mindenkihez van kedves szava. Egy idő után annyira megszokjuk jelenlétét a vásznon, hogy a nélküle zajló jelenetekben is utána sóvárgunk. A film háromnegyed részéig annyi erőt mutat, hogy nem hisszük el (bár sejtjük), hogy összeroppanhat.

Miután egyik testvére hazalopódzik, majd újra elhagyni kényszerül a családi otthont, Maria – belül – kétségbeesik: szeretett testvére helyett brutális apja sértegetéseit kell hallgatnia. Hirtelen elhatározással patkánymérget kever egy pohár italba, majd azt az asztalra helyezi. Apja vacsora után ital után tapogatózik az asztalon. Maria azonban nem ad neki a méregből: nem bírja megtenni, természetéből fakadóan. Ehelyett kimegy a mellékhelyiségbe, és megissza a halálos koktélt. Kicsivel később már az utcán bolyong, ahol összefut egy régi baráttal, aki elviszi egy esküvői partira. Döbbenetes kép következik: Maria még haldoklásában is másoknak kíván sok boldogságot. Utána vissza a forgalmas utcára – szívbemarkoló utolsó percek következnek.

Maria

A brutális apa

Pillanatnyi jókedv Teresa oldalán

Egy tönkrement család

Maria úton a végzete felé

Teresa Villaverde